Évek óta - még házasságkötésünk előtti időtől - él velünk vizsla kutyánk. Feleségem jelenleg terhes, hamarosan gyermekünk fog születni. Kutyatartó és kutyaellenes ismerősök, barátok, rokonok számtalan, sok esetben ellentmondó tanácsokkal, ötletekkel próbálnak minket az új élethelyzetre előkészíteni. Mit tegyünk? A család - egy közös ember / kutyafalka - szerkezetének megváltozása valóban új élethelyzet elé állítja az embert is és a kutyát is. Tapasztalatom szerint azonban a problémák java részét valóban az okozza, amitől Önök is joggal tartanak: Az ellentmondó és sok esetben alaptalan, a jelen kor szakmai ismereteit nélkülöző tanácsok, tippek, ötletek. A megváltozó életkörülmények a kutya számára két dolgot jelentenek: - Az ember / kutyafalka egy új taggal szaporodik. Ez egy természetes biológiai folyamat. Azok a kutyák, amelyek egy jól működő, stabil hierarchikus rangrendszerben élnek, problémamentesen veszik tudomásul, hogy a ranglétrán fölöttük állók kiváltsága és feladata az utódnemzés, a családszaporítás. Ezek a - javarészt dominánsnak nem mondható - kutyák viszonylag könnyedén és gyorsan veszik tudomásul, hogy együtt kell élni az új családtaggal. - Az esetek nagyobb részében a problémát inkább a másik dolog jelenti. Ebben az esetben a kutyának az, hogy egy bebugyolált élőlény, egy kicsi ember kerül a családba, nem automatikus és nem is egyértelmű. Ugyanis a kutya agyában és érzéki világában teljesen más kép jelenti azt, hogy ember. Egy csecsemőnek alapvetően más szaga van, nem lábon jár, hanem fekszik, nem beszél, hanem érthetetlen hangokat ad. Ami, meg talán a legfontosabb különbség a kutya szempontjából, hogy az "emberszabású" emberek már egy bizonyos fokon a kutyatesti szignáljaira reagálnak és ezáltal velük már így egy több-kevesebb sikerrel működő kommunikáció alakult ki. Ezzel szemben egy újszülött pici ember a kutya minden kommunikatív szándékát, minden leadott jelzését közömbösséggel fogadja, nem reagál rá, vagy a kutya értelmezése szerint rosszul reagál azokra. Szélsőséges esetekben némely , főleg vadászkutyafajták a síró, kezével hadonászó csecsemőt, mint zsákmányt kezelik. Nem árt valóban körültekintőnek lenni, de a túlzott óvintézkedések tovább bonyolíthatják a dolgot. Az egyik legjobb, a természetből vett követendő példát a falkában élő farkas anyaállat nyújtja. A farkas anyaállat ugyanis a szülést követendő néhány hétig távol tartja a falka tagjait a kicsinyeitől. A falkatagok ezt feltételek nélkül elfogadják. Majd fokozatosan, ő hívja oda a falkatagokat, hogy megismerkedjenek a kicsikkel és az ő közvetlen, gondos és körültekintő felügyelete mellett kerülhetnek az első kontaktusok sorra. Ez az Önök helyzetére szabva röviden ezt jelenti: A kutya magától nem közeledhet a kicsihez, csak ha Önök a kutyát odahívják és a kontaktus felvételét megengedik. A gyerek és a kutyakontaktusának idejét és intenzitását mindig és kizárólag Önök szabják meg és annak bármely pillanatban történő megszakítását a kutyának ellenállás nélkül el kell fogadnia. Ezen viselkedési alapszabály betartásával nagyon jó alapok rakhatók le az elkövetkezendő hónapokra. Ahhoz, hogy az új családi jövevény érkezése és beilleszkedése harmónikusan zajlódjon le, a kutya előkészítése és majd az azt követő, vele való összeszoktatás szükséges. Ezeket az intézkedéseket azonban tanácsos a kutya fajtájára, nemére, korára, személyiségére, a helyi viszonyokra, a tartási körülményekre való tekintettel meghatározni. Ajánlatos a terhesség 6-8. hónapja között egy szakember segítségét kérni. Magam egyetlen aranyszabály betartását szoktam kérni a kisgyermekes kutyatartóktól: 7 éven aluli gyermeket ne hagyjanak felügyelet nélkül együtt a kutyával.