Csodálatos történeteket mesélnek arról, miként változtatta meg sérült emberek életét egy segítő kutya. Élő bizonyság erre Izzi, az airedale terrier, aki egy vak kislány életkedvét, önbizalmát adta vissza. Sokévnyi kemény munka áll még Cintia és kutyája előtt, de az első, legnehezebb lépéseket már megtették. - Sokan kérdezik, hogy hogyan tanította meg Cintiát a kutya beszélni; erre mindig visszakérdezek: „Mégis, hogyan tanította volna meg, mikor ő sem tud beszélni?” – meséli nevetve Anett, a vakon született kislány édesanyja. Rögtön hozzáteszi, hogy lánya a kutya mellett kezdett el igazán beszélni, nyitni a külvilág felé, így valójában nem is olyan abszurd a kérdés. Az egykor szorongó, visszahúzódó lányból mára egy barátságos és végtelenül érdeklődő gyerek lett, akinek inspiráló történetét mind többen ismerik meg - ám a képlet korántsem volt mindig ilyen egyszerű. Cintia nyolc évvel ezelőtt született Egerben; kutyátlanul és világtalanul. Bizonytalanság, félelem vette körül; és nem barátkozott. Elmaradt a beszéddel, mindentől megriadt, sírfa fakadt, szélsőségesen reagált. Múltak az évek, Cinti elmúlt négy éves, és lassabban fejlődött. Anett főleg azt elégelte meg, hogy lánya hozzá sem beszél, pedig látszólag már képes volt rá. Cintia életét mindig is kutyával képzelte el, ekkor végre elérkezettnek látta az időt. Olyan kutyát szeretett volna, akit ők nevelnek fel, hogy még jobban megfelelhessen Cinti speciális igényeinek. A kutyanevelés viszont önmagában sem egyszerű, ezért Anett jelentkezett egy terápiás kutyafelvezető képzésre. Itt ismerkedett meg az egyik fiatal előadóval, Sipos-Csobán Ritával. Rita gyerekkora óta az airedale terrier megszállottja, tenyésztőként és kiképzőként is foglalkozik a terrierek királyával. Megismerte Cintit, aki viszont összetalálkozott Rita egyik kutyájával. A kislány tartózkodó volt az ebbel, simogatni sem volt hajlandó, de a nap végére jutalomfalatot akart neki adni. Anyja érezte, hogy jó útra lépett. Alapos mérlegelés után Rita egy vidám, kedves, élénk kutyát javasolt a családnak, így esett a választás Izzire (hivatalosan: Working-Dale Brace my Sixth Sense „Ízisz”). A szuka kölyök gyapjas, „woolie” szőrzete a tenyésztésből kizáró ok, de egy vak kislány segítéséhez nem is lehet alkalmasabb; a dús puha bundához hozzábújni kellemes és megnyugtató érzés. Ám Cintia a többi dologhoz hasonlóan új társát sem fogadta kitörő örömmel. Kézzel-lábbal tiltakozott, nem ment a közelébe, és azt sem tűrte el, hogy a kutya hozzá érjen. De Izzi tudta, hogy a feladata a tejszőke kislányhoz köti, ezért nem tágított mellőle, de tartotta az egyméteres távolságot. Amíg Anett a kutyával foglalkozott, Cinti féltékenyen figyelt az ágyról. Aztán csakhamar megtört a jég, győzött a kíváncsiság, és a kislány beszállta a játékba. Cintia a kutyával együtt ismerte meg sok tárgy nevét, formáját, tapintását. A kutya kiképzését Sipos-Csobán Rita vezeti, az otthoni finomhangolást a kéttagú család végzi. Izzi kezdettől fogva imádta, a mancsán hordozta a kislányt, és kivételes ambíciói miatt újabb és újabb feladatokra tanítják meg. Izzi különféle tárgyakat – ruhát, cipőt, játékot, botot – keres, ajtót nyit, lépcsőn, útkereszteződésen kísér, ha kell, villanyt kapcsol, vezényszóra megkeresi, vagy megállítja a gyereket, és az élet minden területén segít Cintiának. Ahogy Izzi tanult, úgy változott meg Cintia is. A mozgása rengeteget fejlődött; mára nemcsak, hogy egyenes tartással áll vagy sétál, de önállóan fut – ami egyenesen elképesztő. Aki találkozik Cintiával, megdöbben. Cinti rákérdez ki az illető, majd megkérdezi, hogy mi van körülötte, ezután bejelenti, hogy „Egyedül!” – és a kezeit maga elé nyújtva nekiáll, hogy a környezet minden részletét kitapogassa. A kutya közben le sem veszi róla a szemét. Cintia továbbra is szűkszavú, viszont annál több szót ismer. (Találkozásunkkor megpróbáltam neki körülírni, hogy a lába alatt göröngyös kövekkel kirakott út van, mire félbeszakított: „Tudom, macskakő.”) A kutyával is így volt; kezdetben csak annyit mondott neki „Izzi”, és várta, hogy a kutya kitalálja a gondolatait. Később „Izzi hozd!” lett belőle, ma pedig esetleg hozzáteszi azt is, hogy mit. Ebben a kutya kevésbé segíti, mert valóságos gondolatolvasó, és általában már a parancs elhangzása előtt kitalálja, hogy mit kell tennie. Ízisz terrierhez méltóan hűséges és kitartó, ha a kutyafogaknak sikamlós fehér botot, vagy akár egy pénzérmét kell is felvennie a földről, addig próbálkozik, míg sikerrel nem jár. A kutya-gazda hasonlóság bizonyítékaként Cintia is nagyon kitartó, hajtja a kíváncsiság, édesanyja pedig nem óvja a széltől is, viszi magával mindenhova, és ha felügyelettel is, de hagyja, hogy kalandozzon. - Cintiának meg kell tanulnia mindent. Következetesen, türelmesen és sok szeretettel nevelem, azért, hogy felnőttként majd önállóan is boldoguljon – mondja Anett. Éppen ezért Cinti Izzi kiképzésében is aktívan részt vesz. Van, hogy bíztatni kell, de ha épp nagy kedve van a kutyás foglalkozáshoz, akkor Izzivel madarat lehet fogatni örömében. Havonta Debrecenbe utaznak Ritához, továbbképzésre, itt jelölik ki az irányokat, dolgozzák ki az új feladatokat. Cinti mozgása és kommunikációja fokozatosan javul a kutya mellett; a kislány nagyon igyekszik és szeret iskolába járni. Szeptember óta a vakok számára kialakított speciális iskola előkészítő osztályába jár. Ez újabb feladat elé állította a kis családot, hiszen emiatt Egerből Budapestre kellett költözniük. Itt aztán rengeteg felfedeznivaló akad, a tágas parkokban Izzi folyamatosan szemmel tartja a kislányt, aki mostanra nagyon felbátorodott, nyitottabbá vált az emberek felé. Mintha nem lenne elég gondja, Cintia epilepsziával is küzd, melyet főként a nagyobb időjárás-változások hoznak elő nála. Nagyrohamra szerencsére ritkábban kerül sor, de mint kiderült, ezt is megérzi és jelzi a kutya, e képességét igyekeznek most továbbfejleszteni. A kutya vigyáz Cintiára, míg vissza nem nyeri öntudatát; Izzi biztonságos közelsége fontos támaszt nyújt a roham utáni zavaros percekben. Cintia és Anett Izzin keresztül beleszerettek a kutyázásba, már dog dancinggel is próbálkoznak, a kislánynak a kutyára tett csörgő segít a közös mozgásban. Anett a gyereknevelésben az ilyen esetekre kidolgozott, speciális útmutatásokat követte, hozzátéve saját módszereit. A kutyaválasztást továbbra is az egyik legjobb döntésének tartja. Ritával együtt azt remélik, hogy Izzi biztos támogatása mellett Cintiából életrevaló, ügyes, erős kislány cseperedik, aki feltalálja majd magát minden élethelyzetben és leküzdi az akadályokat. Később pedig segítő kutyák kiképzésében is részt vehet, így a sorsában osztozó más gyerekek is profitálhatnak tapasztalataiból.