Kutyagumi, lócitrom, elhullott állat teteme, szóval legyen az bármi, ami számunkra meglehetősen bűzös dolog, kutyánk szívesen meghempergőzik benne. De miért teszi, mi jó neki ebben? Értetlenül állunk e szokása előtt. Pedig a válasz igen egyszerű: ősi vadászösztöne kényszeríti. Figyeljük csak meg: a hempergés során főleg a nyakát és marját próbálja "beillatosítani". Mindezt teszi azért, hogy a vadászat során elfedje saját szagát, megtévesztve ezzel áldozatát. Bár a szokásos esti séta során nem valószínű, hogy kutyánk bármit is le tudna vadászni, ösztöne mégis működik. Kutatók megfigyelték, hogy a kutya ezt akkor is megteszi, amikor a cél éppen ennek az ellenkezője: a saját szagának felerősítése. Ilyenkor többnyire saját, illetve társainak ürülékébe fekszik bele. Ez a falkaszellem megőrzése és a dominanciaharcok miatt "szükséges". De a tudósok felfigyeltek arra a jelenségre is, hogy a felfedező körútról visszatérő, a prédaállat ürülékébe hempergőzött eb vadászatra ösztönzi társait is. Tehát a bűzben hempergés a kutya számára természetes viselkedés, évszázadok óta rögzült szokás, így erről nehezen szoktatható le. A megoldás a megelőzésben rejlik. Sétálás közben, ha észrevesszük, hogy valami felkeltette kutyánk érdeklődését, gyorsan ellenőrizzük, és ha az ürülék vagy tetem, akkor hangos fujjolás közepette zavarjuk el onnan. A gyors cselekvés azonban nagyon fontos, hiszen másodperceken múlik a hempergés. Igyekezzünk minél többször elsétálni egy-egy csábító kutyagumi és lócitrom mellett, hiszen a leszoktatás is csak akkor hatásos, ha határozott és sorozatos tiltásokat kap a kutya. Nyáron, ha a "szép szó" nem használ, akkor le is önthetjük ebünket egy vödör vízzel (bár ez kissé nehézkes, ha hosszú sétára indulunk). De mi a helyzet akkor, ha a kutya nem hempergőzik az ürülékben, hanem megeszi azt? Ez nem csak visszataszító, de veszélyes szokás is, hiszen így könnyen paraziták juthatnak szervezetébe. E cselekedet lehet ösztönös, de felvett szokás is. Ösztönös akkor, ha valami hiányzik a szervezetéből, és azt ürülékevéssel próbálja pótolni. Ez esetben könnyű dolgunk van, hiszen csak teljes értékű eledelt kell neki adnunk, és megoldódik a probléma. Ha viszont felvett szokás, melyet unalmában vagy magányában kezd el, akkor már picit nehezebb a leszoktatás. De nem lehetetlen! A kutyával többet kell foglalkoznunk és lehetőleg ne zárjuk be egy csöppnyi helyre napközben. De talán az a legfontosabb, hogy ne legyen sokáig egyedül, mert legtöbbször magányában szokik rá az ürülékevésre.