Ha egy rendes, jó-viselkedésű kutya, minden indok nélkül agresszívvá válik, a gazdinak mihamarabb el kell vinnie az állatorvoshoz, hogy kiküszöbölhessék az esetleges egészségügyi okokat, amelyek emögött rejlenek. A harapást vagy vicsorgást nem szabad figyelmen kívül hagyni vagy csak úgy eltűrni, annak okainak felkutatása nélkül. A nemzetközileg elismert állatorvos, Dr. Nicholas Dodman szerint, aki egyúttal az állati viselkedés kutatás szakértője, az agressziót kiváltó okok közé sorolja a pajzsmirigy alulműködését, a veleszületett vagy szerzett idegrendszeri problémákat és a rohamokkal kapcsolatos agressziót. Az alacsony pajzsmirigy-hormon szint szorongást vagy agressziót válthat ki, ami nem igazán megszokott, sőt extrém helyzetekhez vezet. Ha az állatorvosban felmerül a pajzsmirigy problémás működésének gyanúja, egy egyszerű vérvizsgálattal ellenőrizni tudja a hormonszintet. A pajzsmirigy alulműködésének jelei hasonlóak az emberek esetében fellépő tünetekkel: levertség, súlygyarapodás, allergia, szőrhullás, túlzott vedlés, nagyobb hajlamosság a fertőzésekre, valamint rendszertelen tüzelési időszakok az egészséges nősténykutyák esetében. A golden retriever és a sheltie különösen hajlamos a pajzsmirigy alulműködésre. Van olyan kutya, amelyik normális hormonszintet mutat, mégis láthatóak nála a betegség jelei. Az ilyen eseteket "tünetszegény" vagy "küszöb alatti értéknek” nevezik, viszont ezeken a kutyákon is lehet segíteni a pajzsmirigy hormonok növelésével. Az 5 naptól 4 hétig tartó kezelés drámai javulást válthat ki és megerősíti a diagnózist. A kutya szenvedhet veleszületett idegrendszeri betegségben vagy sérülések, esetleg más betegségek is előidézhetik. Az alábbiakban bemutatunk öt olyan indokot, amelyek agresszióhoz vezethetnek. Az embereknél előforduló hydrocephalus, az úgynevezett "vízfejűség", a kutyákat is érinti, különösen a rövidfejű (széles és rövid koponyájú) kutyákat és ölebeket. Az agresszióhoz hasonló súlyos problémákat összefüggésbe hozták az idegrendszeri tünetekkel. A diagnózist elősegítő tesztek közé tartozik a komputertomográfiás vizsgálat (CT), a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) vagy az elektroencefalogram (EEG). A bakteriális vagy vírusos agyhártyagyulladás , vagy bármilyen állapot, ami gyulladást okoz az agyban, olyan idegrendszeri problémákat idézhet elő, ami megváltoztathatja az állat viselkedését, azaz agresszívvá válhat. Egy másik állatorvos, Dr. Richard Pitcairn, olyan agresszióra utaló jelekre figyelt fel - a veszettséghez hasonló jelekre –amelyek a veszettség elleni védőoltást követik. Szerinte egyes kutyák agygyulladással vagy idegrendszeri problémák fellépésével, illetve autoimmun betegségek kialakulásával reagálnak a vakcinára. Pitcairn azt javasolja, hogy a gazdik ne oltassák be többször az ilyen kutyákat, de arra is felhívja a figyelmet, hogy néhány helyen a törvény előírja a veszettség elleni oltást. Számukra azt javasolja, hogy kérjék meg állatorvosukat, vegyen vérmintát a kutyától, hogy felmérje az oltás hatását, bár egyes államok nem tartják szabályszerűnek a veszettség elleni titer vizsgálatot. Beszéld meg ezeket a dolgokat az állatorvossal! A fejsérülések hasonló problémákat idéznek elő. Az agydaganatok szintén befolyásolhatják az állatok viselkedését, különösen az idős kutyák esetében. Előfordul, hogy a kutya a klinikai tünetei alapján is diagnosztizálható, azonban egy CT vagy egy MRI szintén segíthet a diagnózis felállításában. Az epilepszia rohamokat válthat ki és a kutya sokkal agresszívabb a rohamot követően, amikor nem igazán van tudatában annak, amit csinál. Előfordul, hogy nem mutat szemmel érzékelhető görcsös rohamot, de a gazdája felismerheti a rendellenes viselkedést, még az agresszió beállta előtt.