Vakvezetésre leggyakrabban német juhászkutyát és labrador retrievert alkalmaznak, de használnak keresztezett kutyafajtákat is. Magyarországon elsősorban német juhászkutyákat képeznek ki vakvezetésre, de láthatunk az utcán vak embert vezető dogot, bernáthegyit, újfundlandit és airedale terriert is. A felsorolt kutyafajták közül sokak által legkedveltebb a labrador retriever. A labrador viszonylag újkeletű kutyafajta: 1820 táján került Angliába. A labradort Angliában arra képezték ki, hogy a lelőtt vagy megsebesített apróvadat elhozzák. Innen származik mellékneve, a retriever (retrieve = elhoz, apportíroz). A vakvezető kutya intelligens, hűséges és türelmes kutya. Gyerekszerető, gazdájához híven ragaszkodó. Kitartó, ellenálló szervezetű, jó fizikai felépítésű állat. A labrador retriever korán ér, így kiképzése már 6-8 hónapos korban elkezdhető, 1 éves korában már teljesen kiforrott, felnőtt kutyának számít. Természetesen nem annyira a fajtatulajdonságokon, mint inkább az egyedi adottságokon és képességeken múlik egy-egy kutya rátermettsége a vakvezetés felelősségteljes munkájára. Ami a fizikai követelményeket illeti, általában azt tartják, hogy a vakvezető kutya legyen eléggé nagy termetű (legalább 50-60 cm marmagasságú), jó felépítésű, erőteljes állat, hiszen sokat kell gyalogolnia. A kiegyensúlyozott vérmérséklet ugyancsak elengedhetetlen követelmény, valamint a vakvezetésre kiszemelt eb legyen megfontolt, engedelmes, fegyelmezett. A jól képzett vakvezető eb figyelembe veszi azokat az akadályokat, amelyeket például a parkoló kocsik, létrák, csomagok, útépítések jelentenek. Olyan ügyesen képes manőverezni, hogy gazdája nem is tudja, milyen bonyolult helyzetet oldott meg. A tapasztalt állat még arra is ügyel, hogy egyenesen tartsa az útvonalat. Sajátos feladata, hogy megtanujon nem engedelmesekedni, ha úgy véli, az utasítás veszélybe sodorhatja gazdáját. Ezt hívják értelmes engedelenségnek.