A hiedelem, miszerint a hold fázisai befolyásolják a viselkedést, már a római idők óta létezik. Az utóbbi időkben kísérletet tettek arra, hogy bebizonyítsák ezt a jelenséget, de meggyőző bizonyítékot nem találtak. Az egyetlen ezt megerősítő tanulmányból az derül ki, hogy a skizofrének teliholdkor zaklatottabbak. A tanulmány eredménye statisztikailag jelentős. A legtöbb embereken végzett tanulmány viszont azt mutatta, hogy a hold fázisainak kevés vagy semmi hatása nincs az emberi viselkedésre. De mi a helyzet a háziállatokkal? Az éjszakai megvilágítás változása megváltoztatja az ébredés/alvás ciklusokat és maga az állat viselkedését is, mivel befolyásolja az állatok prédáinak és versenytársainak viselkedését. A fény erőssége befolyásolja a tobozmirigy működését, ami az agyban helyezkedik el, ezért a neurohormonális működés is változik. A Föld mágneses mezejében fellépő változások hatással vannak a belső mágneses receptorokra. Konkrét bizonyíték nincs erre a kérdésre, de nagyon sok történet létezik, és ezek közül néhány magyarázattal szolgál. Az egyik történet szerint például egy gazda megfigyelte, hogy macskája teliholdkor nagy mennyiségű vizeletet ürített. A macska gazdái halászok voltak, ezért mindig tisztában voltak az árapállyal és az időjárással. Miért is vizelne gyakrabban többet egy macska egy holdvilágos éjszakán? Valószínűleg azért, mert a holdfény hatására a kóbor macskák zajosabbak. "Holdkóros" volt a macska? Nem hiszem. Igaz, hogy teliholdkor másképp viselkedett, de erre a fokozott izgatottságra volt magyarázat. Talán ez az elmélet a kutyákra is igaz. A prérifarkasokat és farkasokat úgy ábrázolják, hogy a hold felé fordulva vonyítanak. Elképzelhető, hogy ajánlottabb holdfényben vadászni, mert ilyenkor ezek a ragadozók aktívabbak. Noha ezeknek kitűnő látásuk van a sötétben is, a kutyák, farkasok s prérifarkasok sem látnak sötétben, a holdfény viszont nappali látást biztosít számukra. Az üvöltés egy nagy távolságokra is megfelelő kommunikáció, amivel jelzik a falka tagjai egymásnak, hogy hol vannak. A kutyák azért üvöltenek holdfényes éjszakákon, mert érzik, hogy a többi állat aktív, és szükségük van arra, hogy tudassák, ők hol vannak. Másoknál ez a jelenség megelőzi az üldözés okozta izgatottságot, és idegessé, izgatottá válnak. Még, mi emberek is gyakran elemi ösztönök alapján cselekszünk, persze ezeket az ösztönöket legtöbbször nem ismerjük fel. A kutyáknak valószínű még jobban kifejlett genetikusan meghatározott tudatalatti teendőjük van. Azok a farkasok, amelyek holdfényben üvöltöttek, könnyebben kapcsolatban maradtak a falka tagjaival, és ez a viselkedés valahogy túlélő tevékenységgé változott. Az üvöltés oka az lehet, hogy mivel a zsákmány is többet tevékenykedik a holdfényes éjszakákon, a ragadozóknak kommunikálniuk kell egymással azért, hogy ezeket az értékes éjszakákat kihasználják.