A rossz körülmények közül megmentett állatok sokszor félősek, bizalmatlanok, és csak hosszú, türelmes munkával tudjuk őket visszailleszteni a normális életbe. A legfontosabb, hogy ne siettessük a javulást: kedvencünk bizalmát lassan tudjuk csak elnyerni, de semmihez sem fogható az érzés, amikor végül boldognak látjuk őket, hála a terápiának. Szomorú tény, hogy sok állat szenved a rossz bánásmódtól. Nem csak a fizikai bántalmazás tartozik ide: sokan egyszerűen elhanyagolják háziállataikat. Ha a rossz bánásmód a korai, szenzitív életszakaszban történik, életre szóló nyomot hagyhat kedvencünkben, még akkor is, ha azután új környezetbe kerül. Egy felnőtt állat könnyebben túlteszi magát a rossz emlékeken, de a fiatal, befolyásolható állat lelkében az ilyen helyzetek mély nyomot hagynak: sokáig tart, míg begubózása oldódik, és nagyon valószínű, hogy soha nem fog teljesen megbízni az emberekben. A rossz bánásmód többféleképpen nyilvánulhat meg: Indokolatlanul korai elválasztás az anyától Szociális elszigeteltség (részleges vagy teljes) Megfelelő tanulási tapasztalatok hiánya Fogságban tartás (kikötve, illetve túl kicsi ketrecben vagy kennelben tartás) Verbális vagy fizikai bántalmazás (kiabálás, ütlegelés) Nem megfelelő tartási körülmények (élelem, higiénia, gondozás) Indokolatlan stressz, pánik vagy fájdalom okozása. Legyen az kutya, macska, vagy bármely más állat, a rossz bánásmódra egyformán reagálnak: bizalmatlanság, visszahúzódó viselkedés, fizikai inaktivitás, depresszió. Az ilyen „leigázott” állat gyakran a sarokban gubbaszt, és nincs mersze felfedezni szűkebb környezetét, életterét. Ez a félelem kiterjedhet a külvilágra is, emiatt agorafóbiásnak (nyílt tértől való rettegés) tűnik az állat. Túlzott óvatosság, befelé fordulás, csöndes visszahúzódás jellemzi viselkedésüket. Mit tegyünk, ha korábban bántalmazott, rossz körülmények közül mentett állatot fogadunk be? A legfontosabb, hogy ne várjuk, hogy egy nap alatt minden megoldódik, és ne számítsunk tökéletes eredményre hosszú távon sem. Akár egy évbe is telhet, míg egy magába forduló, rossz körülmények közül mentett állat barátságos házi kedvenccé válik. Ne várjunk csodát: a korábban bántalmazott, szocializálatlan, vagy elhanyagolt állatka lehet, hogy elfogadja, sőt nagyon fogja szeretni gazdiját és annak családját, de kicsi az esélye, hogy mindenkivel túláradóan barátságos, társaságkedvelő természetű lesz. Az ilyen terápiás foglalkozás nagyon hálás feladat: akik megtapasztalják, milyen érzés megmenteni, majd boldogabbá tenni egy szerencsétlen kis állat életét, sosem bánják meg döntésüket. Éreztesd kedvenceddel, hogy nagyon szereted! Hagyd, hogy lassan szokja meg új helyét, sose kényszerítsd semmire! Védd meg kedvencedet mindentől, amitől fél! Növeld az állat (ön)bizalmát úgy, hogy olyan szituációkat teremtesz számára, melyekben sikeresnek érezheti magát. Könnyű feladatokkal kezdj, és apró lépésekben haladj előre! Igyekezz tisztán, érthetően kommunikálni vele! Mindig biztosíts számára elegendő mozgást és egészséges étrendet! Legyen egy olyan kuckója (kosara, ágya, stb.), ahová bármikor elvonulhat! Mindig halk, nyugodt hangon beszélj hozzá! A kiabálástól egyetlen vezényszó sem lesz hatékonyabb!