A swimmer puppy szindrómában szenvedő kiskutya hátsó lábai a teknősök hátsó végtagjaihoz hasonlóan csatlakoznak a csípőizülethez. A kiskutya emiatt úgy mozog, mint a vízben úszkáló teknős, innen ered az elnevezés. A „swimmer puppy" szindrómás kiskutyák három hetes korukra sem tudnak járni vagy lábra állni (ez egy mozgásszervi diszfunkció). Hátsó lábaik a medence két oldalán, a teknős hátsó lábaihoz hasonlóan csatlakoznak a csípőízülethez, hátrafelé irányulva. Ezáltal a megbetegedett kölykök úgy mozognak, mint egy vízben úszkáló teknős. Innen az angol elnevezés: swimmer puppy syndrome, vagyis úszó kutyakölyök-szindróma. A kényelmetlen testhelyzet következményeként további tünetek is jelentkezhetnek. A betegségben szenvedő kölyök mellkasa hát-hasi (dorso-ventralis) irányban ellaposodik, és a bordacsont-bordaporci csatlakozásnál oldalirányban kitüremkedik. Mellső végtagjaik a mellkas oldalához és a törzshöz úgy illeszkednek, mint egy szárny, hátulsó végtagjaik a medence két oldalán, a teknősbéka hátsó végtagjaihoz hasonlóan csatlakoznak a csípőízülethez, hátrafelé irányulva. Ha oldalra fektetjük, vagy hátrafordítjuk őket, megfeszül a gerincük, és igyekeznek mihamarabb hasukra visszafordulni. A kiváltó októl függetlenül, a szindróma tünetei a második hét körül jelentkeznek és az öt-hatodik hétre válnak nyilvánvalóvá. A beteg kiskutyák túl gyengének bizonyulnak ahhoz, hogy felálljanak, vagy hogy megmozduljanak. Mellkasuk behorpad belégzéskor (a szegycsont lapátos nyúlványa és a bordaív mentén), és ezzel egy időben lapátos porcuk a normálisnál erőteljesebben mozdul be a hasüreg fele, mint az egészséges kiskutyáknál. A szindróma kialakulásában a genetikai és környezeti tényezők egyaránt nagy szerepet játszanak és a legjobb módszer a kezelésre a megelőzés. A legideálisabb alom, a pokróccal letakart szalma. A kemény szalmamatrac abban segít az ügyetlen kiskutyáknak, hogy mellkasuk hát-hasi (dorso-ventralis) irányban ne laposodjon el. De a szalma helyett használhatunk összegyűrt újságpapírt vagy tojástartó kartont is. A tenyésztőknek napjában legalább kétszer ki kell venniük a kölyköket a dobozból, hogy azok az udvaron, vagy a szőnyegen erősítsék az izmaikat. Gyakran fordítsák a hátukra őket, főleg a nehezebb példányokat! Egy kis gerinc tájéki masszázzsal segíthetünk az izomzat és a szalagrendszer megerősítésében. A bicegésen úgy segíthetünk, hogy egy „béklyót" szerelünk fel a kiskutyára. Ez a „béklyó" nem más, mint egy 1,3 cm-es ragasztó-szalag. A célra lehet gumifáslit vagy gézt használni. Időnként ellenőrizni kell, hogy a kötés elég szoros-e a lábakon. Ha a kötés túl laza, akkor le fog jönni, tehát cseréljük le.