A szovjet Szputnyik–2 műhold fedélzetén Lajka (oroszul Лайка; jelentése: Ugatós) kutya – fajtáját tekintve egy keverék – volt az első élőlény bolygónkról, amely eljutott a világűrbe. A műholdat 1957. november 3-án indították Bajkonurból. Az űrutas eredetileg Moszkva utcáin kóborolt, és a sintértelepről választották ki kísérleti alanynak. Több más néven is illették az állatot, leggyakrabban használt neve állítólag Kudrjavka (Кудрявка), azaz Bodri volt. Két másik kutyával együtt rövid kiképzést kapott, és 1957. november 3-án felbocsátották az űrbe a Szputnyik–2 fedélzetén. A műholdnak nem volt visszatérő egysége/képessége, ezért Lajkára egyébként is a halál várt, de a szovjetek sokáig azt terjesztették, hogy több napig életben volt, ám mint később bebizonyosodott, a Föld körüli pályára állás után néhány órával elpusztult. Biológiai küldetést kellett volna végrehajtania, amelyben az élő szervezet űrbéli viselkedését tanulmányozzák. Bár Lajka sorsa már a felbocsátáskor a pusztulás volt, repülésének legfőbb eredménye mégis az volt, hogy bebizonyította, egy élő szervezet kibírja egy űrstart és a Föld körüli pályára állás, majd a súlytalanság körülményeit. Az adatok arra utaltak, hogy Lajka valamicskét evett is az ételéből. Azonban nem sokkal később (nagyjából a repülés hetedik órájától) nem érkeztek életjelek a műholdról. A szovjetek eredetileg úgy tervezték, hogy egy hétnyi repülést követően mérget adagolnak Lajka ételébe, és így küldik kegyes halálba az állatot, mivel a műholdat nem szerelték fel olyan eszközökkel, amelyekkel képes lett volna visszatérni a Földre. Erre azonban már nem került sor, az eb – vélhetően a műhold túlmelegedése miatt – pár órán belül elpusztult. Végül a Lajka koporsójává vált Szputnyik–2 1958. április 14-én, 162 napnyi keringés után tért vissza a légkörbe, ahol elégett. Lajka halálának körülményei ellentmondásosak voltak, mivel a szovjetek első közleményeiben az akkumulátorok lemerülése folytán bekövetkezett oxigénhiányról adtak ki közleményt, majd később vált csak hivatalossá az eutanáziás változat. 1999-ben néhány orosz cikkben először jelent meg, hogy Lajka halálának oka a kabin túlmelegedése volt és nem a méreg. Végül 2002 októberében a Szputnyik–2 egyik közreműködő tudósa fedte fel az igazságot teljes részletességgel, miszerint 7 óra múltán már nem kaptak jeleket a műholdról. Az űrkutya pusztulása, illetve az a mód, hogy már eleve esélye sem volt a túlélésre, az állatvédelemmel kapcsolatos viták fellángolásához vezetett. Főként a világ nyugati felén állatvédő szervezetek az állatok tudományos kísérletekben való alkalmazása és annak kegyetlen módjai ellen szálltak síkra. Angliában a Nemzeti Kutyavédő Liga egyperces néma megemlékezésre kérte fel tagjait, illetve a Királyi Állatvédő Társaság tiltakozását fejezte ki a Szovjetunió felé. Más állatvédő csoportok egyenesen a szovjet követségek előtti nyilvános tiltakozásra hívtak fel Lajka repülése kapcsán. Néhányan az ENSZ New York-i székháza előtt is demonstráltak. Lajka szobrot kapott a moszkvai katonai repülési és űrkutatási orvostudományi intézet közelében.