|
Vakvezető kutyák
A vak embert a kutyájával sokszor már távolról észre lehet venni az ember fehér botjáról és a kutya jellegzetes hámjáról, amin vörös kereszt jelzi, hogy a kutya a segíti a gazdáját. A vakvezető kutyák, azon kívül, hogy ellátják egy házi kedvenc feladatait, segítik a gazdájukat a közlekedésben, segítenek kikerülni az útakadályokat gödröket, illetve az egyéb mindennapi életben felmerülő problémákat megoldani.
Már ókori ábrázolások is maradtak fenn vak koldusokról, akiknek kutya volt a segítője. A vakvezető kutyák szervezett képzése a XVIII. század során kezdődött. A vakvezető kutyák képzésének nagy lökést adtak az hogy az első világháborúban megvakult veteránokat, igyekeztek ellátni vakvezető kutyákkal. Az 1940-es évektől kezdődő genetikai és viselkedéstudományi kutatások lehetővé tették, hogy a tanfolyamot elkezdő kutyák több, mint 90%-a sikeres vizsgát tegyen, az addig általános 5% körüli sikeres vizsgaarány helyett.
A vakvezető kutyák általában német juhászok, labrador retrieverek, óriás schnauzerek, újfundlandik, angol szetterek, airedale terrierek, mivel a megfelelő testméreten kívül kényes egyensúlyban kell lennie a kutya szófogadásának és önállóságának, bátornak, agressziómentesnek kell lenniük.
A megfelelő kutyák kiválasztása már az alomban elkezdődik, majd a kölykök nevelése, szocializációja gondosan kiválasztott családoknál történik, a képzésük pedig két éves korukig tart. A képzés befejezése után a kutya az új gazdájához kerül, akivel közösen vizsgát tesznek. Ezek után speciális törvényi szabályozás vonatkozik rá (például közlekedési eszközökön ingyen szállítható, sok helyre bemehetnek, ahova házi kedvencek nem, mentesülnek az ebadó alól stb.).
Magyarországon vakvezető kutyákat elsősorban a Vakvezető Kutyaképző Iskolában képzik, amely 1977 óta működik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
