|
A kutya kapcsolata az emberrel
A kutya és az ember kapcsolata koronként és helyenként eltérő lehet, hiszen van amikor a kutya házikedvenc, van amikor munkaeszköz és van hogy élelemforrás.
A kutya és ember közötti kapcsolat leírására alapvetően két modellt használnak.
Az egyik a kutya és az ember közötti kapcsolatot a farkasfalkában megfigyelt (az újabb kutatások által megkérdőjelezett) erős hierarchikus viszony alapján írja le, ahol az ember a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű domináns fél.
A másik szemlélet szerint a kutyának az emberi családban betöltött pozíciója alapján a kutyához, mint bébimorf lényekhez közelítenek, mivel sok családban a kutyák a kisgyerekéhez hasonló pozíciót foglalnak el.
A korszerűbb vizsgálatok a „kutya az ember legjobb barátja” szemlélet alapján árnyaltabb képet alakítottak ki a kapcsolat működéséről, ahol a két faj egyedei között egyfajta szövetséget tételeznek fel, mely szerint az ember gondoskodik a kutyáról, a kutya pedig segíti a gazdáját (vadászkutya, vakvezető kutya)
A vizsgálatok eredménye szerint a kutya a farkassal ellentétben határozottan megkülönbözteti a gazdáját a többi embertől, és ragaszkodik hozzá. Ez a ragaszkodás eltér az anyjához való ragaszkodástól, mivel az egyed fejlődése során nem gyengül, emiatt valószínűleg attól eltérő mechanizmusokra vezethető vissza. A kutya-ember közötti különleges kapcsolat mögött valószínűleg az szerepel, hogy azok a kutyák kaptak több figyelmet, illetve szaporodási lehetőséget, amelyek nagyobb mértékben voltak képesek a gazdájukkal együttműködni.
Az emberek ragaszkodását a kutyához kérdőíves felméréssel mérték. Az eredmény szerint az egyedülállók jobban kötődtek, mint a gyermektelen családok, a családban élő gyermekek számával nagyjából arányosan csökkent a felnőttek kötődése a kutyához.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
