A szamojéd (samoyed) fajta az őshazájában, Szibériában, az Jenyiszej és az Ob folyó közötti területen élő szamojéd népcsoportról kapta nevét, az ottani emberek mindenes munkakutyája volt. Használták rénszarvas terelésre, szánhúzásra és vadászatra egyaránt - a szamojédek nagy becsben tartották kutyáikat, hisz a mindennapi túlélés nélkülük lehetetlen lett volna számukra. A mai samoyedek rendkívül tetszetős küllemű és kedves karakterű kutyák, elsősorban kedvencként tartják őket, de kiválóan alkalmasak különböző kutyás sportokra is (szánhúzás, terelés, agility, stb.). Általában könnyebben kezelhetők, mint a többi szánhúzó fajta, de határozott, következetes gazdára van szükségük. Látványos megjelenésű, hosszú, fehér bundája, jellegzetes, mosolygós arckifejezése sokakat rabul ejt. Idegenekkel szemben is kedves, barátságos, emberrel szemben sohasem agresszív, imádja a gyerekeket. Túlzásoktól mentes testalkatánál fogva sokféle kutyás sportra alkalmas, megfelelő kiképzés mellett a szánhúzó mivoltából eredő önálló természete jól kordában tartható, jutalomfalattal általában jól motiválható. Számos kutyás sportban hallani eredményes samoyedekről: szánhúzás, agility, dog-dancing, terelés és engedelmesség, de ha valaki csupán egy társat, jó természetű házi kedvencet szeretne, az sem fog csalódni. A samoyedek többsége nem kertbarát, előszeretettel ássa ki és rágja szét a különböző növényeket - főként ha nem foglalkoznak vele eleget. Elég sokat ugat, jelzőkutyának jó, de házőrzésre alkalmatlan. Mivel őshazájában leginkább önállóan dolgozott, ezért kissé önfejű és makacs. Évente egyszer, általában nyár elején (de nem törvényszerűen), illetve szukáknál tüzelés idején, ledobják tömött, gyapjas aljszőrüket, ilyenkor az átlagos heti 1-2 alkalmas fésülésnél több ápolásra van szükségük. Meglehetősen nagy mozgásigényű, és megfelelő motiváció mellett jól képezhető. Érdemes vele valamilyen kutyás sportot legalább hobbi szinten, napi rendszerességgel gyakorolni.